Michael Clifford
- Kapásunk van, szerelkezz fel! Itt meg mi a... - nyitott be Luke, pár másodpercig állt, nem szólt semmit, csak szánakozva nézett le rám. Hátra hajtottam fejemet és intettem neki, hogy menjen ki. Percekkel később még mindig ott ültem, magamat sajnáltatva. Erőt vettem magamon, felvettem a golyóálló mellényemet és kimentem Lukehoz, aki már türelmetlenül dobolt a combjain.
- Még Ash is előbb elkészült mint te, pedig tudod, hogy egyedül nem tudja felvenni a mellényt. Bejelentést kaptunk, hogy a Rewer street melletti erdőből üvöltözés és segélykérés hallatszik. - kezdett bele a főnöki mesébe.
- Várjunk, hiszen a házak messze vannak az erdőtől akkor, hogyan hallhatják? - értetlenkedtem és megnyomtam a lift hívó gombot.
- Nem tudom, lehet valaki csak " tréfálkozik " velünk. - forgatta meg szemeit. A lift ajtó kinyílott, Luke előre ment, beállt a jobb sarokba ahol a tükör volt. Nem szóltunk egymáshoz, tudtuk, hogy valaki szórakozik velünk. Mert az erdő tényleg nagyon messze volt a házaktól.
- Kérlek szedd össze magadat, mert ha nem, akkor drasztikus döntéseket kell meghoznom. Tudom, hogy éget a tudata annak, hogy a lány már nincs a fizikai világban, de nem sodorhatjuk magunkat is bajba a te figyelmetlenséged, szétszórtságod miatt. Nem tudjuk mi vár majd ránk az erdőben, úgyhogy kérlek... - sóhajtott. Nem akartam hinni a fülemnek. Bólintottam, de válaszra nem méltattam, mert igaza van néhány dologban.
A parkoló szinten kiszálltunk a liftből, gyors léptekkel Ashton kék Fiatjához siettünk. Mintha versenyeztünk volna, leakartam győzni ilyen hülyeségben mint, hogy ki ér előbb az autóhoz. De vesztettem ha mondhatjuk így. Fél órával később már az erdőben keresgéltünk, se hang, se üvöltözés, se semmi, csak a táncoló falevelek a lombkorona tetején. Miért is hittem azt, hogy tényleg lesz valami az erdőben? Ha volt is, akkor már nincs itt. Calum és Ash elmentek " házalni " ami azt jelenti körbe kérdezgették a lakosokat, hogy hallottak-e valamit. A lehullott faágak és levelek recsegtek talpunk alatt.
- Michael gyere! - hívott Luke. A látókörömön kívül volt, ezért elindultam a hang irányába. Mögülem lépéseket hallottam, mintha valaki távolodna. De nem figyeltem oda, próbáltam nyugodt maradni. Lassú elnyújtott léptekkel, haladtam végig a kitaposott földön.
- Mit találtál? - kérdeztem, de egyből csöndre intett. Egy elhagyatott raktár álltt 1 kiló méterre előttünk.
- Hallod? - kérdezte. Értetlenkedve néztem rá, mert csönd volt, a madarak ön feledett csivitelését leszámítva. Enyhén megráztam a fejemet. Luke előre indult, követtem. Fegyveremet kivettem a tartójából és a jobb kezemben tartottam, biztonságképpen. Mikor már egy méterre lehettünk akkor meghallottam a kiabálást.
- Az kizárt, hogy ezt onnan hallottad! - motyogtam. - Még is mi ez a hely? - suttogtam.
- Régi tégla gyár, már jó pár éve nem használta senki, én is azt hittem, hogy már lebontották. - magyarázta. - Háromra berúgjuk az ajtót, fedezz hátulról.
- De ez hülye ötlet. - csattantam fel.
- Három. - azzal eltűnt a szemeim elől.
- Nem vagy normális! - kiabáltam utána. Bent nehéz, poros levegő volt, lépteink vizhangoztak a nagy és üres épületben. Az ablakokat betörték, de szilánkok nem voltak sehol sem.
-Kérem ne öljön meg! Bármit megteszek, csak ne tegye, kérem ne! Könyörgöm. - jött a nyöszörgő hang a raktár rész felől. Luke gyors és hosszú léptekkel a hang irányába sietett.
- Megakar ölni! Kérem szedje le! - ordította a lány neki. A haja az arcába hullott, melltartóban volt és farmerban nekibilincselték az egyik oszlopnak. Kezein hosszú vágásnyomok x alakban. Csak ajkait tudtam megpillantani, ami köré aggodalmas, megfáradt ráncok vésődtek. Hemmo letérdelt és arcából elsöpörte a haját.
- Maxine?! - ordítottam fel és megkönnyebbültem, hatalmas kő esett le a szívemről.
- Szedje már le ezt a szart! - rángatózott és hisztérikus sírásba kezdett. Előszedett egy kulcscsomót a zsebéből ami nyitja a bilincseket.
- Gyerünk! Szedje már le! - ordított megint. Pattant a bilincs és Maxine, Hemmings nyakában hevert.
Féltékeny voltam? Igen, ő találta meg, pedig ez az én dolgom lett volna és akkor most az én nyakamban heverne nem mintha ez most számítana.
- Minden rendben lesz! - simított végig a haján mire a lánynak még jobban megeredtek a könnyei. - Gyere, biztonságos helyre viszünk. - levette fekete Armani öltönyének felsőrészét és óvatosan a vállaira terítette.
Pár órával később, mikor már kihallgattuk és ellátták a lány sérüléseit, megint bűntudatom ébredt. Erős késztetést éreztem arra, hogy a szemébe nézzek és bocsánatot kérjek tőle. Miattam élte át ezeket a kínok ezért ez a minimum amit megtehetek. Elindultam a négyes kihallgató felé. Vajon megfog bocsájtani? Nem mintha erre sok esély lenne. Mély levegőt vettem és remegő kezekkel benyitottam a szobába, de üres volt. Értetlenkedve néztem körbe.
- Héj Hood, hol van a négyesből Maxine Hyland? - szóltam oda.
- Hemmings mondta, hogy elengedhetjük. Odaadtuk neki a holmijait és kiengedtük. - úgy mondta mintha ez teljesen természetes lenne.
- Ez megőrült. - csaptam rá a falra. - A szabály azt mondja, hogy az ilyen áldozatokat nem engedhetjük el. Ami azt jelenti, hogy már rég vissza kellett volna vinned az ügyeletre és felügyelned kellene rá. Nem, te elengeded és hagyod, hogy egy sorozatgyilkos rátaláljon és mivel eddig nem ölte meg, megtalálja megfogja az a tied és Luke hibája. Szép volt Calum, szép volt. - kiabáltam rá. Mérgesen végig szántottam az őrsöt Hemmot keresve.
- Mi a helyzet? - mosolygott. - Remélem most már megnyugodtál, hogy meglett a lány és biztonságban van, remélem tisztában vagy vele, hogy nem kell magadat emésztened azon a dolgon ami amúgy nem a te hibád volt.
- Biztonságban he?! Nagyon vicces vagy pláne, hogy te adtad ki az engedélyt, hogy elengedjék szerencsétlent. Mondd, hogy képzelted? - fújtattam mint valami bika akit épp egy piros ronggyal hergelnek. Bambán nézett rám, nem értette miről volt szó. Végül odavittem hozzá Calumot és elmondtam neki, hogy mekkora egy idióták, hogy leengedték.
- Én nem is mondtam ilyet neked. Begombáztál? - torzult el az arca, szőke hajába túrt majd bal oldalra fésülte.
- Itt van nézd meg magad! - kapta elő szürke Nokia telefonját.
" A négyest ürítsd ki, mondd meg neki, hogy hol találja a cuccait és engedd el. -Luke"
- Ezt nem én írtam! - csattant fel és mérgében előkapta a telefonját. - Látod nincs ilyen!
- Öhm, Luke de igen van! - szorítottam ökölbe a kezemet. Nem hiszem el, hogy még képes volt a szemembe hazudni.
- Ashton adj ki körözést Maxine Hylandra! Azonnal hozzátok vissza! Mindenki keresse! Nem mehetett túl messzire. - ordította.
Hosszú fél óra múlva kaptunk egy bejelentést, hogy egy lányt láttak a reptéren akinek a leírása megegyezik az övével. De túl későn értünk ki, felszállt egy európai gépre ami Horvátországba tartott. Elengedtük az egyetlen élő embert aki tudta ki is a gyilkos valójában. Megszívtuk.
Sziasztok! Wow 26 feliratkozó azt a rohadt... Fantasztikusak vagytok! Nagyon szépen köszönöm.
Elnézést kérek amiért nem Luke szemszögéből hoztam a részt. Először abban kezdtem el írni, de nem igazán sikerült, meg szerintem így sokkal jobb lett.
Remélem láttátok a Trailert, mondjatok róla valami véleményt.:) Igyekszem a részt még a héten hozni, addig is kommenteljetek.:D
Három nap telt el mióta ott hagytam egy végtelen lányt, egy sorozatgyilkos karjaiban. A tudat azóta is kínoz, a lány valószínűleg már halott. Körülöttem zajlik az élet, de csak arra tudok gondolni, hogy miattam halt meg. Kezeim ökölbe szorultak, feltéptem az irodám ajtaját, az asztalomhoz trappoltam, leborítottam róla mindent, belerúgtam az asztalba és leültem elé. Papírok táncoltak a levegőben, majd lágyan a földre érkeztek és a padlóhoz simultak.
- Kapásunk van, szerelkezz fel! Itt meg mi a... - nyitott be Luke, pár másodpercig állt, nem szólt semmit, csak szánakozva nézett le rám. Hátra hajtottam fejemet és intettem neki, hogy menjen ki. Percekkel később még mindig ott ültem, magamat sajnáltatva. Erőt vettem magamon, felvettem a golyóálló mellényemet és kimentem Lukehoz, aki már türelmetlenül dobolt a combjain.
- Még Ash is előbb elkészült mint te, pedig tudod, hogy egyedül nem tudja felvenni a mellényt. Bejelentést kaptunk, hogy a Rewer street melletti erdőből üvöltözés és segélykérés hallatszik. - kezdett bele a főnöki mesébe.
- Várjunk, hiszen a házak messze vannak az erdőtől akkor, hogyan hallhatják? - értetlenkedtem és megnyomtam a lift hívó gombot.
- Nem tudom, lehet valaki csak " tréfálkozik " velünk. - forgatta meg szemeit. A lift ajtó kinyílott, Luke előre ment, beállt a jobb sarokba ahol a tükör volt. Nem szóltunk egymáshoz, tudtuk, hogy valaki szórakozik velünk. Mert az erdő tényleg nagyon messze volt a házaktól.
- Kérlek szedd össze magadat, mert ha nem, akkor drasztikus döntéseket kell meghoznom. Tudom, hogy éget a tudata annak, hogy a lány már nincs a fizikai világban, de nem sodorhatjuk magunkat is bajba a te figyelmetlenséged, szétszórtságod miatt. Nem tudjuk mi vár majd ránk az erdőben, úgyhogy kérlek... - sóhajtott. Nem akartam hinni a fülemnek. Bólintottam, de válaszra nem méltattam, mert igaza van néhány dologban.
A parkoló szinten kiszálltunk a liftből, gyors léptekkel Ashton kék Fiatjához siettünk. Mintha versenyeztünk volna, leakartam győzni ilyen hülyeségben mint, hogy ki ér előbb az autóhoz. De vesztettem ha mondhatjuk így. Fél órával később már az erdőben keresgéltünk, se hang, se üvöltözés, se semmi, csak a táncoló falevelek a lombkorona tetején. Miért is hittem azt, hogy tényleg lesz valami az erdőben? Ha volt is, akkor már nincs itt. Calum és Ash elmentek " házalni " ami azt jelenti körbe kérdezgették a lakosokat, hogy hallottak-e valamit. A lehullott faágak és levelek recsegtek talpunk alatt.
- Michael gyere! - hívott Luke. A látókörömön kívül volt, ezért elindultam a hang irányába. Mögülem lépéseket hallottam, mintha valaki távolodna. De nem figyeltem oda, próbáltam nyugodt maradni. Lassú elnyújtott léptekkel, haladtam végig a kitaposott földön.
- Mit találtál? - kérdeztem, de egyből csöndre intett. Egy elhagyatott raktár álltt 1 kiló méterre előttünk.
- Hallod? - kérdezte. Értetlenkedve néztem rá, mert csönd volt, a madarak ön feledett csivitelését leszámítva. Enyhén megráztam a fejemet. Luke előre indult, követtem. Fegyveremet kivettem a tartójából és a jobb kezemben tartottam, biztonságképpen. Mikor már egy méterre lehettünk akkor meghallottam a kiabálást.
- Az kizárt, hogy ezt onnan hallottad! - motyogtam. - Még is mi ez a hely? - suttogtam.
- Régi tégla gyár, már jó pár éve nem használta senki, én is azt hittem, hogy már lebontották. - magyarázta. - Háromra berúgjuk az ajtót, fedezz hátulról.
- De ez hülye ötlet. - csattantam fel.
- Három. - azzal eltűnt a szemeim elől.
- Nem vagy normális! - kiabáltam utána. Bent nehéz, poros levegő volt, lépteink vizhangoztak a nagy és üres épületben. Az ablakokat betörték, de szilánkok nem voltak sehol sem.
-Kérem ne öljön meg! Bármit megteszek, csak ne tegye, kérem ne! Könyörgöm. - jött a nyöszörgő hang a raktár rész felől. Luke gyors és hosszú léptekkel a hang irányába sietett.
- Megakar ölni! Kérem szedje le! - ordította a lány neki. A haja az arcába hullott, melltartóban volt és farmerban nekibilincselték az egyik oszlopnak. Kezein hosszú vágásnyomok x alakban. Csak ajkait tudtam megpillantani, ami köré aggodalmas, megfáradt ráncok vésődtek. Hemmo letérdelt és arcából elsöpörte a haját.
- Maxine?! - ordítottam fel és megkönnyebbültem, hatalmas kő esett le a szívemről.
- Szedje már le ezt a szart! - rángatózott és hisztérikus sírásba kezdett. Előszedett egy kulcscsomót a zsebéből ami nyitja a bilincseket.
- Gyerünk! Szedje már le! - ordított megint. Pattant a bilincs és Maxine, Hemmings nyakában hevert.
Féltékeny voltam? Igen, ő találta meg, pedig ez az én dolgom lett volna és akkor most az én nyakamban heverne nem mintha ez most számítana.
- Minden rendben lesz! - simított végig a haján mire a lánynak még jobban megeredtek a könnyei. - Gyere, biztonságos helyre viszünk. - levette fekete Armani öltönyének felsőrészét és óvatosan a vállaira terítette.
Pár órával később, mikor már kihallgattuk és ellátták a lány sérüléseit, megint bűntudatom ébredt. Erős késztetést éreztem arra, hogy a szemébe nézzek és bocsánatot kérjek tőle. Miattam élte át ezeket a kínok ezért ez a minimum amit megtehetek. Elindultam a négyes kihallgató felé. Vajon megfog bocsájtani? Nem mintha erre sok esély lenne. Mély levegőt vettem és remegő kezekkel benyitottam a szobába, de üres volt. Értetlenkedve néztem körbe.
- Héj Hood, hol van a négyesből Maxine Hyland? - szóltam oda.
- Hemmings mondta, hogy elengedhetjük. Odaadtuk neki a holmijait és kiengedtük. - úgy mondta mintha ez teljesen természetes lenne.
- Ez megőrült. - csaptam rá a falra. - A szabály azt mondja, hogy az ilyen áldozatokat nem engedhetjük el. Ami azt jelenti, hogy már rég vissza kellett volna vinned az ügyeletre és felügyelned kellene rá. Nem, te elengeded és hagyod, hogy egy sorozatgyilkos rátaláljon és mivel eddig nem ölte meg, megtalálja megfogja az a tied és Luke hibája. Szép volt Calum, szép volt. - kiabáltam rá. Mérgesen végig szántottam az őrsöt Hemmot keresve.
- Mi a helyzet? - mosolygott. - Remélem most már megnyugodtál, hogy meglett a lány és biztonságban van, remélem tisztában vagy vele, hogy nem kell magadat emésztened azon a dolgon ami amúgy nem a te hibád volt.
- Biztonságban he?! Nagyon vicces vagy pláne, hogy te adtad ki az engedélyt, hogy elengedjék szerencsétlent. Mondd, hogy képzelted? - fújtattam mint valami bika akit épp egy piros ronggyal hergelnek. Bambán nézett rám, nem értette miről volt szó. Végül odavittem hozzá Calumot és elmondtam neki, hogy mekkora egy idióták, hogy leengedték.
- Én nem is mondtam ilyet neked. Begombáztál? - torzult el az arca, szőke hajába túrt majd bal oldalra fésülte.
- Itt van nézd meg magad! - kapta elő szürke Nokia telefonját.
" A négyest ürítsd ki, mondd meg neki, hogy hol találja a cuccait és engedd el. -Luke"
- Ezt nem én írtam! - csattant fel és mérgében előkapta a telefonját. - Látod nincs ilyen!
- Öhm, Luke de igen van! - szorítottam ökölbe a kezemet. Nem hiszem el, hogy még képes volt a szemembe hazudni.
- Ashton adj ki körözést Maxine Hylandra! Azonnal hozzátok vissza! Mindenki keresse! Nem mehetett túl messzire. - ordította.
Hosszú fél óra múlva kaptunk egy bejelentést, hogy egy lányt láttak a reptéren akinek a leírása megegyezik az övével. De túl későn értünk ki, felszállt egy európai gépre ami Horvátországba tartott. Elengedtük az egyetlen élő embert aki tudta ki is a gyilkos valójában. Megszívtuk.
Sziasztok! Wow 26 feliratkozó azt a rohadt... Fantasztikusak vagytok! Nagyon szépen köszönöm.
Elnézést kérek amiért nem Luke szemszögéből hoztam a részt. Először abban kezdtem el írni, de nem igazán sikerült, meg szerintem így sokkal jobb lett.
Remélem láttátok a Trailert, mondjatok róla valami véleményt.:) Igyekszem a részt még a héten hozni, addig is kommenteljetek.:D
Szia :) Mikorra várható új rész?
VálaszTörlés